Osztálytalálkozó - 2010.

Azt nem mondhatnám, hogy minden tanáromra - névvel, szaktárggyal - pontosan emlékeznék. Vannak viszont olyan emberek, akik mélyen bevésődtek. Ott van elsőre mindjárt például a földrajz tanár.

Az első padban ültem, akkora távolságra tőle, ami épp elég volt ahhoz, hogy érezni lehessen a körülötte terjengő jellegzetes szagot, amit az erős dohányosok közelében érez az ember. Azt nem mondhatom, hogy a dohányzás maga lett volna gond vele, mert magunk is szorgalmasan látogattuk a második emeleti leány vécét, ahol a nagyokkal együtt cigiztünk. Volt valami titkos kihívása ennek a vakmerő tettnek: mert aki mert ott cigizni, az rangott szerzett magának a "belevalósági" vagy milyen listán is. Mikor később magam is érintett lettem a vécébeli dohányzások felszámolásában egy középiskolában semmi könyörületet nem éreztem az ott bagózó diákok iránt. Pedig mi anno maximálisan élveztük a tanárok elnézését..

Nos, de a Gizi. Szóval erős dohány szag, erősen és túlzottan élénk rúzzsal mázolt ajkak. Merev tekintet. Homlokvonalban kínosan egyenesre vágott haj. Azok, akik térképfelelősek voltak, megengedhették maguknak, hogy az térkép utáni kotorászással leharapják az óra első néhány percét. Mire beértek a terembe, már legtöbbször az a kép fogadta az embert, hogy a teremben síri csend, a naplót lapozgatja a tanár, esetleg már kint áll valaki... Hihetetlen nagy feszültség kisérte ezeket a lapozgatásokat. Arra nem emlékszem, szigorúan feletetett-e vagy jóindulatú segítő kérdéseket tett fel. Csak a vágható csöndre és a rettegésre.

A dolgozatírás réme azonban sosem fenyegetett bennünket. A nagy témazárók egy tesztfüzetben történtek, amit a tankönyv csomag mellé kaptunk. Ebben "a" "B" "c" esetleg "d" válaszokat kellett jelölni. Valaki mindig megszerezte a hibátlan betűsort, azt felítuk valahová. És aztán bekarikáztuk, amit kellett. Mivel én az első sorban ültem, a tanári asztal szélére írtam fel azt, ami a fejemben már nem fért el. Semmi erkölcsi aggály nem merült fel sem bennem, sem másban...  A puskázás, csalás - nevezzük bárminek -  valami elszánt bosszú volt a részünkről a mosolytalan órákért.

Mondjuk, megvesztegethető tanár is volt ez a Gizi. Névnapján egy közeli kertből lehetett virágot venni. A tulipánok legvége nyílott ekkor már csak. Egy csokorra valót adtunk neki - és ezzel tuti nem volt aznapra felelés.

Féltünk tőle, vagy csak nem  szerettük, esetleg gúnyoltuk is?  Tudja valamelyikőtök? ...

Nemrégiben egy jó barátommal való beszélgetés során szó került arról, hogy ne hagyjam ki, ha megtehetem, hogy megnézzem a Julie and Julia című filmet. Ott a téma a receptek (és az emberi  kapcsolatok megtarthatósága) körüli mondanivalót taglalja a film. Méghozzá úgy, hogy az egyik kulcsszereplő elkezd egy blogot írni. A fő téma: végigfőzni a címszereplő Julia által írt francia szakácskönyvet. Aki főz. nos ő a blogíró is. De ebbe a blogba bekerül minden, az étel elkészítésének fortélyain túl az ember lelke is, aki az élményeit a webwn másokkal megosztja. A blog szép lassan az alig észrevettről az olvasott és rajongott blogok közé emelkedik, mígnem a végére Julie-vel egy kiadói szerződést is kötnek.

Nos, azt nem gondolom, hogy ezeknek az írásoknak a végére is oda kerül egy szerződés, sőt még azt sem, hogy rajongói táborom lészesz.

De felidézgetem szép lassan azt a négy évet. Mármint azt a részét, ami megmaradt belőle. :p

És bocsáttassék meg, ha az emlékeimet nem transzponálom át a mai eszemre - és az is, ha nem elsődleges célom az, hogy mások elményeit előhozzam. Arra itt van a hozzászólások lehetősége. :)  Sőt, erkölcsi tanulságokat sem fogok semmiből levonni. Csak írok.

Ti meg olvassátok!

:)

Rögtön tanév elején még elsőben (akkor még így hívták. első, ma már kilencedik) végig ment a körözvény az osztályban, a KISZ-be való jelentkezésről. (Persze nem rögtön tanév elején, mert az első három hetet a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát kies paradicsomföldjén töltöttük. Eléggé elmosódottak az emlékek, anyir maradt meg, hogy Békáspusztán volt a szállás, ahol lovak is voltak és hogy Bólyba mentünk be délután szükséges programjainkat megejteni - pl. sörözés. Emlékszem arra a borsództató félelemre, amit a lebukás veszélye jelentett, akár cigarettázásról, akár sörözésről volt szó - de vállaltuk a kockázatot páran.)

Nos, lehetett jelentkezni a KISZ-be. Ez azért is volt furcsa, hogy a dolog választás kérdése, mert úttörőnek lenni például kötelező volt. Sőt. Nagy szégyennek számított, ha valaki nem lehetett úttörő. És az 12. pontja az úttörőknep éppen így szólt. Vagyis mindet ide kopizom, ér annyit:

1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
8. Az úttörő igaz hű barát.
9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.

És itt szabadon dönthettem. Nagy varázsa volt ennek a szabadságnak. Hát nem lettem KISZ tag. (a magam családi hátterével érthető is - hisz apám lelkész, közismerten politikailag megbízhatalan hivatal volt ez akkoriban - mindezek ellenére úttörő voltam, sőt, még Zánkára is eljutottam, vezetőképző táborba :p)

A többiek csodálkozva kérdezték: hogy-hogy nem? Én valami oylasmit válaszolhattam, hogy elvből...  Bevallom őszintén - bár elfogadták a kivülmaradásom, de nem találták jó döntésnek. Hiszen a felvételibe is beleszámít majd...

... A minap felidéztem ezt a KISZ dolgot a gyerekeimnek. Kérdezték, mi az a KISZ? Mondtam, hogy rövidítés: Kommunista Ifjúsági Szervezet(?)  vagy  Szövetség (?) hirtelen nem is tudtam. A most 9-es leányom segített ki: Anya, biztos Szekta.  :-s

Nyolcadik félév. Nagyjából ekkor kellett eldönteni, hova is menjen továbbtanulni a gyerek. Mint valamikori osztályom élbolyához tartozó tanuló, természetesen a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumot választottam. Addigra híre járta, hogy az iskola nem szívesen látja a falumbélieket. Hogy ez igaz lehetett avagy sem, én nem tudom... 

Volt akkoriban egy nagy oktatási reform. A felettünk járó évfolyan volt az első, aki az "új rendszer" szerint tanult.  Hogy miben volt más az előzőektől, nem is tudom már. Más tematizálásban és anyagában is naprakészebben okították pl. atermészet tudományokat. Ez az évfolyam tanult először fakultációs rendszerben. És egyes tárgyak is háromból két éves tantárgyak lettek. Pl. a kémia, biológia 3-ból 2. (a kémia eehhez a nagy reformhoz annyira nehezen alkalmazkodott ki, hogy mind a mai napig a gimnazisták 3 tankönyvből tanulják a 2 év anyagát)

Nos, gondolom, ennek a nagy oktatási reformnak volt köszönhető, hogy beiskolázási körzeteket is kijelöltek, méghozzá járási vonatkozásban. Kivételt a szakirányú iskolák jelnthettek. És mivel a siklósi járásban laktam, átirányították a jelentkezési lapomat Siklósra. De nem csak az enyémet, hanem mindenkiét, aki sima gimnáziumba jelentkezett. (rajtam kívül még egy fő). Nem tudom, volt-e a dolgoknak köze ahhoz, hogy mindkettőnk idősebb testvére "lajosos" volt. Az enyém speckó 9 tárgyból bukott év végén... :-s

Hát Siklósra nem akartam menni. A Nagy Lajos, vagy a halál.  Fellebbeztünk, az akkori Megyei Tanács VB-hez. (a kifejezésben a VB betűkód évekig rejtjelezett kód volt számomra) - és hamarosan el is bírálták az ügyem. Jött a levél, hogy felvettek. A Dobóba. Letaglózott ez a hír. Vajon miért?

A történet vége az lett, hogy időközben papusom valami más ügyből kifolyólag megismerkedett egy nagy hatalmú emberrel. Neki befolyása volt arra is, hogy iskolák közt átirányítson diákot. Lehetett olyan november, amikor ez a hatalmasságos ember azt mondta, holnaptól mehetek a Lajosba.  Bááár sosem illeszkedtem teljesen be az osztályközösségbe, mégis azt mondtam: most már maradok ott, ahol vagyok.

Hát így történt, hogy az érettségi találkozóm ehhez az osztályhoz köt.

:)

Arra gondoltam, hogy ma már (vigyázat, közhely jön!) életünk megkerülhetetlen részévé vált az internet, kézenfekvő módja egy osztálytalálkozó szervezésének egy ilyen blog szerű képződmény.

Részint mindenki, aki készül a találkozón részt venni vagy éppen hogy nem tud eljönni, de használ internetet - lépésről-lépésre nyomon követheti a találkozó szervezését. Ötleteivel hozzájárulhat ahhoz, hogy 2010. április 18. emlékezetes nap legyen.Ideutazásához utitársakra lelhet a blog-olvasók között. Másrészt pedig az is érdemleges szempont, hogy "felkészülhetünk" egfymásból, hogy a rendelkezésünkre álló idő elég lehessen a negyed századdal ezelőtti vagy az azóta velünk történt dolgok megosztásához. :)

Bevallom őszintén, hogy eddig nem írtam ehhez hasonlókat, és remélem hogy nem csak én, hanem bárki tud - az ide írtakhoz legalább kommenteket írni --> Amit más el tud olvasni, megint más reagálni tud rá, stb...

Szóval: vágjunk bele!